Hope szemszöge
Arra keltem, hogy valaki a nevemen szólítgat és az arcomat simogatja. Résnyire kinyitottam a szemem és mikor megláttam Louis arcát megfogtam a takaró szélét és a fejemre húztam. Azért mélyen legbelül tudtam és nem titkoltam, hogy megijedtem. Nem kicsit hanem nagyon. A keltegető srác megunta a kedveskedést és egy egyszerű mozdulattal lehúzta rólam a takarót majd kirántott az ágyból. Nem fájt csak rohadt szarul esik így felkelni.
-Uhhh-nyögtem fel miközben a földön feküdtem és úgy néztem Louis-t
-Felkelni utána indulunk-ezzel ki is ment a szobából. Mi van? Hova megyünk? Mennyi az idő? Erre a kérdésre megkaptam a választ mikor megnéztem az órát. 2:43. Mi a francot akar ilyen korán? Azon csodálkoztam még nagyon, hogy ő már teljesen el volt készülve. Felkeltem a földről majd a szekrényhez léptem. Mikor megláttam mennyi ruha van benne majdnem elröhögtem magam. Egy kis lenge felső féleség egy picsa gatya és egy fehér torna csuka.
Nagyszerű! Kint van a hasamon az összes vágás és a varrás nyom is. Alapozó. Berohantam egy szál fehérneműbe (ami egy agyoncsipkézett melltartóból és egy falatnyi tangából állt. Nem találtam mást) a fürdőbe majd 4 réteg alapozót kentem a hasamra, hogy ne látszódjanak a hegek. Azon nagyon csodálkoztam, hogy a fürdőben sincsen semmi. Tehát igaz az, hogy megyünk el. Bárcsak
tudnám hova. Kiléptem a fürdőből ahol Louis-ba botlottam. Ijedtembe felsikítottam és próbáltam takarni a testem. Látszólag ez a srácot nem nagyon zavarta csak alaposan végigmért.
-Nem találtam mást csak olyan felsőt amiből kint van a hasam és látszanak a vágások-magyarázkodtam, de szerintem fölöslegesen mert Louis is gondolom tudja. Nem mondott semmit csak halványan elmosolyodott és továbbra is méregetett.
-Öööö..........kimennél míg felöltözök?-törtem meg végül a csendet
-Nem!
Ezt nem hiszem el! Nem foglalkoztam vele hanem kikerültem és a kikészített ruhákhoz mentem. Megfordultam, de akkor már nem állt ott Louis. Észre sem vettem, hogy elment. Felkapkodtam magamra a ruhákat majd lementem a konyhába. Le szerettem volna ülni, de nem volt szabad hely. Louis intett így oda mentem. Utálom! Utálom! Utálom! Gyűlölöm, hogy azt kell csinálnom amit ő mond, de borzasztóan félek tőle. Nem szeretnék még egyszer úgy járni mint tegnap előtt. Louis az ölébe húzott majd elé tolt egy tányért tele palacsintával. Hogy nehogy elszökjek Louis a kezét derekam köré fonta.
-Nagyon szexi vagy ebben a ruhában és, hogy a farkamon ülsz az is tetszik, de az jobban tetszett mikor fehérneműben voltál előttem-súgta a fülembe a mögöttem ülő srác. Mozgolódni kezdett mire hallottam, hogy halkan felnevet.
-Ne ficánkolj mert itt helyben a többiek előtt tágítalak ki!
Azonnal megdermedtem. Tudtam, hogy nem viccel ezért is foglalkoztam inkább a palacsintámmal. Egy után eltoltam magam elől a tányért ezzel jelezve, hogy befejeztem a kajálást.
-Úr isten! Hogy lehet ilyen keveset enni-hüledezett Niall
Megvontam a vállam és álltam volna fel ha Louis nem fogta volna szorosabban a derekam.
-Niall ha hazaértünk lepasszolom neked, hogy egy kicsit felhizlald-mondta röhögve Louis. Én kevésbé tartottam viccesnek, hogy úgy beszél rólam mint egy darab rongyról.
-Ja, olyan könnyű mintha nem is enne. Ami valamilyen szinten igaz is-gondolkozott Harry
-Mindegy. Valami fontosat kell mondanunk Hope-nézett rám Liam.
Jaj, ne már megint mit csináltam?
-Ma elhagyjuk az országot így repülőtérre kell mennünk. Ha olyat mersz mondani ami elárulná, hogy kerültél hozzánk olyan büntetést kapsz amivel nem csak majdnem hanem biztosan kórházban kötsz ki-mondta Harry olyan hangon ami önmagában is ijesztő volt nemhogy a szöveg amit még mellé mondott. Nagyot nyeltem ezzel jelezve, hogy megértette, de egy kérdést nem tudtam magamban tartani. Muszáj volt megkérdeznem.
-Hova megyünk?
-London-felelte egyszerűen a szőke.
-Mi van? Én biztos nem megyek Európába!-pattantam ki a fiú öléből és szúrós szemekkel néztem rá
-Nem kérdeztük, hogy hova akarsz menni vagy hova sem-emelte rám tekintetét Liam
-Engem meg nem fogtok elcipelni se az országból főleg nem a kontinensről!-rohantam fel a szobába és csuktam magamra. Ledőltem az ágyra és csak néztem ki a fejemből. Tudtam, hogy a fiúkat egy ajtó nem fogja megállítani és, hogy fogok kapni egy hatalmas pofont, de ezzel nem nagyon foglalkoztam abban a pillanatban.
tudnám hova. Kiléptem a fürdőből ahol Louis-ba botlottam. Ijedtembe felsikítottam és próbáltam takarni a testem. Látszólag ez a srácot nem nagyon zavarta csak alaposan végigmért.
-Nem találtam mást csak olyan felsőt amiből kint van a hasam és látszanak a vágások-magyarázkodtam, de szerintem fölöslegesen mert Louis is gondolom tudja. Nem mondott semmit csak halványan elmosolyodott és továbbra is méregetett.
-Öööö..........kimennél míg felöltözök?-törtem meg végül a csendet
-Nem!
Ezt nem hiszem el! Nem foglalkoztam vele hanem kikerültem és a kikészített ruhákhoz mentem. Megfordultam, de akkor már nem állt ott Louis. Észre sem vettem, hogy elment. Felkapkodtam magamra a ruhákat majd lementem a konyhába. Le szerettem volna ülni, de nem volt szabad hely. Louis intett így oda mentem. Utálom! Utálom! Utálom! Gyűlölöm, hogy azt kell csinálnom amit ő mond, de borzasztóan félek tőle. Nem szeretnék még egyszer úgy járni mint tegnap előtt. Louis az ölébe húzott majd elé tolt egy tányért tele palacsintával. Hogy nehogy elszökjek Louis a kezét derekam köré fonta.
-Nagyon szexi vagy ebben a ruhában és, hogy a farkamon ülsz az is tetszik, de az jobban tetszett mikor fehérneműben voltál előttem-súgta a fülembe a mögöttem ülő srác. Mozgolódni kezdett mire hallottam, hogy halkan felnevet.
-Ne ficánkolj mert itt helyben a többiek előtt tágítalak ki!
Azonnal megdermedtem. Tudtam, hogy nem viccel ezért is foglalkoztam inkább a palacsintámmal. Egy után eltoltam magam elől a tányért ezzel jelezve, hogy befejeztem a kajálást.
-Úr isten! Hogy lehet ilyen keveset enni-hüledezett Niall
Megvontam a vállam és álltam volna fel ha Louis nem fogta volna szorosabban a derekam.
-Niall ha hazaértünk lepasszolom neked, hogy egy kicsit felhizlald-mondta röhögve Louis. Én kevésbé tartottam viccesnek, hogy úgy beszél rólam mint egy darab rongyról.
-Ja, olyan könnyű mintha nem is enne. Ami valamilyen szinten igaz is-gondolkozott Harry
-Mindegy. Valami fontosat kell mondanunk Hope-nézett rám Liam.
Jaj, ne már megint mit csináltam?
-Ma elhagyjuk az országot így repülőtérre kell mennünk. Ha olyat mersz mondani ami elárulná, hogy kerültél hozzánk olyan büntetést kapsz amivel nem csak majdnem hanem biztosan kórházban kötsz ki-mondta Harry olyan hangon ami önmagában is ijesztő volt nemhogy a szöveg amit még mellé mondott. Nagyot nyeltem ezzel jelezve, hogy megértette, de egy kérdést nem tudtam magamban tartani. Muszáj volt megkérdeznem.
-Hova megyünk?
-London-felelte egyszerűen a szőke.
-Mi van? Én biztos nem megyek Európába!-pattantam ki a fiú öléből és szúrós szemekkel néztem rá
-Nem kérdeztük, hogy hova akarsz menni vagy hova sem-emelte rám tekintetét Liam
-Engem meg nem fogtok elcipelni se az országból főleg nem a kontinensről!-rohantam fel a szobába és csuktam magamra. Ledőltem az ágyra és csak néztem ki a fejemből. Tudtam, hogy a fiúkat egy ajtó nem fogja megállítani és, hogy fogok kapni egy hatalmas pofont, de ezzel nem nagyon foglalkoztam abban a pillanatban.
Louis szemszöge
Hogy mennyit fogunk még ezzel a lánnyal szenvedni az kérdés, de ha így folytatja nem sokáig. Megettem a reggelimet majd a srácokkal felmentem a szobába. A pótkulccsal kinyitottam az ajtót. Hope az ágyon feküdt és a plafont nézte. Tudta simán bejövünk és elvisszük mégis megpróbálkozott a lehetetlennel. Vagyis. Tőlünk megszökni és nekünk ellenállni. Felrántottam a lányt és kilökdöstem a szobából. A fiúk látták, hogy boldogultam gondolom azért mentek el bepakolni a cuccokat a kocsiba. Írok majd Foxynak vigye el a kocsit. Hope nem szólt semmit csak csendben előttem sétált. Egész végig a fenekét bámultam egészen addig amíg be nem ült a kocsiba Niall mellé én meg a másik oldalára ültem. A hajnali incidensen járt az eszem. Hope-nál szebb lányt még nem láttam. Mikor megláttam a fekete csipkés fehérnemű szettben azt hittem angyalt látok. Olyan ártatlannak tűnik ez a lány mégis meg van benne a vadság. Az a pillanat mikor elment mellettem én végig követtem. Olyan jó segge van, hogy az el képzelni nem lehet. Meglátszik mennyit sportolt. Majd a kiképzését fogom végignézni. Hope-ot felírtam egy fél éves képzésre. Kiképzik bérgyilkosnak. Ha véletlenül nem érnék ré a képzése után rábízhatom Dave-re és Mike-ra. Megbízom még pár bérgyilkosomban, de bennük jobban. A fiúk után bennük bízom meg a legjobban. Azt vettem észre a már e repülőtéren vagyunk. Mivel magán gépünk van rögtön mehettünk becsekkolni és már szállhattunk is fel. A fiúkkal összenéztem és már tudtam is a tervemet. Kicsit szórakozni fogunk a repülőút alatt. Felmentünk a gépre ahol rögtön helyet is foglaltunk. Hope-ot megint az ölembe vettem ami nem tetszett neki, de tudom nem fog mondani semmit mert fél tőlem.
-Hope, drágám! Akkor kicsit szórakozzunk-dobta göndör barátom az ölembe ülő lány kezébe a kiválasztott ruhát amiben szórakoztatni fog minek. A lány értetlenül nézett a falatnyi fehérneműkre.
-Menj és vedd át!-szólt rá durván Niall
Elröhögtem magam majd a mellettem lévő asztalról elvettem egy combfixet és Hope kezébe nyomtam. Imádom egy lányon a combfixet.
-Ha lehet még ma indulj el öltözni-állítottam fel.
Elröhögtem magam majd a mellettem lévő asztalról elvettem egy combfixet és Hope kezébe nyomtam. Imádom egy lányon a combfixet.
-Ha lehet még ma indulj el öltözni-állítottam fel.
Hope szemszöge
Értetlenül fogtam kezembe a "ruhákat" amit Harry vágott hozzám. Miután Louis felállított és az után sem mozdultam Liam megunta a bénázásom így karomnál megfogott majd egy másik helységbe rángatott.
-Vedd fel a ruhákat! Ha tíz perc múlva nem vagy kint bejövök és én foglak felöltöztetni és kirángatni-ezzel ki is ment. Na ne már! Letettem egy ágyra a cuccokat majd nekiálltam felvenni őket. Túlságosan félek tőlük. De ez engem miért izgat? Soha nem foglalkoztam senkivel és nem hagytam, hogy parancsolgassanak. Erre megijeszt ez az öt majom és már minden kívánságukra ugrom. Hát biztos nem! Leültem az ágyra elfeküdtem és gondolkodtam. Az első kérdésem miért van külön szoba ami tele van ággyal egy magán gépen. Nem értem. A szobába van egy nagyobb hely, de egyébként az egész helység egy hatalmas matrac. Ahogy jöttünk ide még láttam ezen kívül 3 ajtót. Komolyan kérdem mekkora ez a gép? Kinyitódott az ajtó majd Liam lépett be.
-Gondoltam, hogy nem fogsz átöltözni-rántott fel és azzal a lendülettel lehúzta felsőmet. Kezemet gyorsan odakaptam mire hangosan elnevette magát. Elvette a kezem és lelökött az ágyra.
-Nagyon rossz vagy Hope-súgta ajkaimra. Ahogy beszélt ajkai súrolták az enyémeket ami kicsit zavart.
-Nem fogom azt csinálni amit ti mondtok-néztem rá.
-Rossz válasz-csapott le ajkaimra. Meg sem mozdítottam ajkam ami látszólag nem tetszett neki. Elhúzódott majd egy nagy pofont adott.
-Eddig kedves voltam. Ha ezt eljátszod nem leszek az-gombolta ki gatyám. Ficánkolni kezdtem majd kezemet is bevetette. Ó bárcsak ne tettem volna. Kezemet reflexszerűen lendítettem így tenyerem arcán csattant. Kicsit meglepődhetett, de mikor felocsúdott a sokkból olyan mérgesem nézett rám mint még senki.
Úúúú folytiii!!♥👌
VálaszTörlés