10.rész Semmi értelme

18+ Saját felelősség! Ha tetszik a történet iratkozzatok fel.

1 hét múlva

Reggel kicsit izgatottan ébredtem fel mert ma megint találkozhatok Mike-ékkal mivel szerda van. Ma átveszünk mindent amit eddig tanultunk mivel majd használnom is kell. Azt nem tudom mikor, de azt azért tudom mire. Ezt szerintem még a leghülyébb ember is tudja mire kell használni az önvédelmet meg a fegyver és kés használatát. Ezzel kicsit gondban vagyok mivel az elég nehezen megy. Louis és a többiek is eléggé meglepődtek mennyi mindent tudok. Az viszont eléggé idegesít, hogy nem tudok a késsel bánni. Ma pont egy hete mikor Dave megmutatta hogyan kell és ugye nem ment eléggé ideges voltam így rákiabáltam Niall-re. Kaptam egy pofont, de azt mondta hatásos volt mert észhez tértem. Hát köszi szépen.  Ahogy kipattant a szemem meg sem lepődtem, hogy nincs mellettem senki. Louis valahogy mindig előbb kel fel. Egyetlen egyszer volt az, hogy én keltem fel előbb, de az is azért mert hajnali kettőre értek haza.  Oda sétáltam a szekrényhez majd gyorsan ki is választottam a mai ruhámat. Felvettem egy magassarkút mivel Mike azt mondta, hogy ma feltétlen azt vegyek fel. Oké hát ő tudja nekem mindegy.



Lesétáltam a konyhába ahol a fiúk alsógatyában a reggelijüket ették és a kávéjukat itták. 
-Jó reggelt!-köszöntem egyhangúan
Már is elrontották a napomat. Elég ha csak rájuk nézek. Tegnap eléggé összekaptunk mivel megmondtam nekik, hogy nem vetkőzök le. Végül miután elegem lett a veszekedésből bezárkóztam a szobába. Nem engedtem be senkit egészen addig amíg Louis aludni nem akart ami olyan fél 12 fele volt. 
-Remélem lenyugodtál-röhögött Hazza majd rávágott a fenekemre. 
Visszakézből egy akkorát lekevertem neki, hogy a fél kezem lezsibbadt. Meglepődve nézett rám amolyan "ezt te komolyan megcsináltad" fejjel. 
-Igen, most már lenyugodtam-kerültem volna ki ha nem kapja el a karomat és kezd kifele húzni. A többiek arcát látva ők is meglepődhettek, de nem igazán foglalkoztak vele. 
-Harry azért lábra tudjon állni. Este szükségünk van rá!-kiabált utánunk Louis
Harry belökött a szobájába így rögtön az ágyon kötöttem ki. 
-Na akkor ha te lenyugodtál ideje, hogy én is lenyugodjak-húzta perverz mosolyra ajkait. Nem félek tőle, de ez kicsit fura. Közeledett felém, de leugrottam az ágyról és az ajtóhoz rohantam. Gondoltam nem lesz olyan amatőr, hogy nyitva hagyja az ajtót.  És be is igazolódott gondolatom. 
-Hiába próbálkozol nem fog sikerülni!-rántott hátra derekamnál fogva. Elkezdett hátrálni. Nem bírtam magammal mert azért azt nem gondolja hagyom, hogy megerőszakoljon. Biztos, hogy nem fogom magam hagyni. Ledobott az ágyra majd mielőtt rám ült volna gyorsan kifordultam alóla.
-Nagyon fürge lettél, de már unom a játékaidat!-csattant fel

A háta mögé nyúlt ahol az asztaláról levett valamit majd felém kezdett közeledni. Ahogy jött közelebb úgy mentem hátrébb, de az örökkévalóságig nem tudtam menni így az ágyba ütköztem. Harry féloldalas mosolyra húzta száját majd teljesen felém állt. A mellkasa közepéig érek így nekem fel neki meg le kellett néznie. Egy gyors mozdulattal ledöntött és rám mászott. Feljebb másztam hátha ki tudok bújni a kezei közül, de ez nem sikerült mert ahogy kinyújtottam a kezem Harry lefogta.
-Neeeee! Engedj el!-ütöttem ott ahol csak értem, de ez őt egy cseppet sem hatotta meg
-Na nyugi csak lenyugtatom magam-tapadt ajkaimra, de elrántottam a fejem. Elvette az életemet hagyjon már békén. Kaptam egy pofont, de már ez sem hatott meg. Azt csinál amit akar. Semmi értelme az életemnek. Minek? Anyám alkoholista. Az apám meghalt. Testvérem nincsen. A rokonaimról meg semmit nem tudok. Annyit se, hogy élnek e vagy halnak. Az főiskolámról már rég kicsaptak. Ennyi igazolatlan hiányzás után nem is csodálkozok. Akkor meg mi értelme van? Miért kellene élnem?  Több értelme van az életének egy kurvának mint nekem. Észre sem vettem, hogy amíg én itt gondolkozok Harry levetkőztetett. Rajta még van alsógatya, de rajtam meg semmi és ellenkezni sem tudtam mert kezeimet kikötötte. Ebben a pillanatban harapott rá a mellemre mire egy fájdalmas nyögés hagyta el számat. Visszakúszott ajkaimhoz, de nem csókolt meg hanem állam vonalától nyakamon keresztül haladt lefele csókokkal. Alhasamnál megállt majd felnézett rám. Levette alsóját majd ugyanígy ahogy lement úgy jött vissza is. Ajkaimra tette ajkait majd mikor megmozdította azokat abban a pillanatban hatolt belém. Egy nyögés hagyta el a számat, de azt nem tudom, hogy az élvezet vagy a fájdalom miatt. Mert az be kell vallanom fájt, de Harry ezen a téren jól tudja a dolgát. Vadul csókolt és egyben gyorsan döngetett is. Talán mióta náluk vagyok ez volt a legjobb együttlétem. Harry is elég hangosan nyögdécselt, de én sem kíméltem a hangszálaimat. Mivel Harry minden lökésénél érintette a G pontomat nem bírtam csöndben maradni. 
-Harry-nyögtem a nevét mikor már éreztem mindjárt elmegyek.
-Én is!
Ekkor már nem bírtam tovább egy kisebb sikollyal élveztem el és nemsokkal később ő is követett. Még lökött párat majd kihúzódott belőlem. Egymás mellett feküdtünk néma csendben és próbáltuk szívverésünket csillapítani. Miután már lenyugodott kicsit megrántottam a kezem ezzel jelezve oldozzon már el. Meg is csinálta, de felkelni nem kelt fel. Mikor sikerült kikelnem az ágyból, amilyen gyorsan csak tudtam magamra kaptam a fehérneműmet. Épp a nadrágomért nyúltam mikor Harry elkapta a derekam és lerántott. Keresztbe dőltem el rajta. Elmosolyodtam és kezem tarkójára csúsztattam. Nem mondott semmit csak letámadta ajkaimat. Gondoltam visszaadom neki amit csinált így erősen beleharaptam alsó ajkába. Elhúzódott én meg felkaptam a ruháimat. Az ajkát megharapta majd felvette az alsóját majd visszamentünk a többiekhez. Kicsit csodálkozva nézték Harry véres ajkait és az én vigyorgó arcomat.
-Te komolyan megharaptad?-kérdezte röhögve Liam
-Miért ne?-készítettem el a kávémat
-Miért ne? Talán azért mert rohadtul fáj!-csattant fel Harry, de senki sem vette komolyan csak a hasát fogva röhögött ahogy én is
Harry mérgesen levágta magát mellém és mosolyogva nekiállt reggelizni. Na ilyen reggelem sem volt még. Vagyis olyan, hogy mindenki mosolyog. 
-Hopp nemsokára indulnunk kell-nézett rám Louis és csak ekkor vettem észre, hogy már fel vannak öltözve.
-Rendben!-ittam ki a bögrém aljáról a kávémat-Indulhatunk!
-Mindened meg van?-kérdezte
-Ööööö.........pillanat-szaladtam fel Louis szobájába a táskámért. Az is csak azért kell, hogy beletegyem a telefonomat és a papírjaim (amit a fiúk intéztek). Leszaladtam majd megálltam Louis előtt. Beültem a kocsiba és már hajtottunk is a gyárhoz.

Az edzés után

Röhögve mentem oda Louis-hoz aki már a kijárat mellett a falnak támaszkodva állt és várt rám. Tök jó volt a mai edzés mivel megtanultam pár alap kés forgatást ami nem volt könnyű. Az utolsó feladatnál rosszul szúrtam a kést így eltörtem és ezen röhögtünk. Persze nem élőlényen törtem el hanem egy próba babán aminek a szívébe törtem a  kést. Szegényke mindjárt megsajnálom. 

-Na ha kiröhögtétek magatokat akkor mi mennénk mert még sok dolgunk van-ölelt át Louis és húzott ki az autója felé

Mérgesebb mint általában úgyhogy nem mondtam semmit mert nem akarok úgy járni mint reggel. Félig hátrafordulva intettem egyet a srácoknak és már az autóban is találtam magam. Louis gyorsabban ment a szokásosnál ami kicsit ijesztő mert már több mint 200-al ment. Nem  tudom miért ilyen ideges, de ez nekem nem sok jót jelent. A 40 perces útból Louis negyed órásat csinált olyan gyorsan ment. Ahogy felhajtott a feljáróra egyből kipattant ahogy én is. Nem szeretném még jobban felidegesíteni, de azért szeretném tudni mi a baja. Ma egy kicsit tovább maradta edzésen így már fél négy van. Követtem Louis-t be a nappaliba ahol leült a kanapéra ahol a többiek mind ránk kapták a tekintetüket. Ültem volna le Louis mellé, de ő inkább az ölébe húzott. Szerinte ez olyan jó? Mert szerintem egyáltalán nem az. 

-Hope lenne itt két dolog amit el kellene mondanom-kezdte Louis

-Ne kertelj mond a jobb hírt-vágtam szavába mert tudtam, hogy olyanokat fog nekem mondani aminek nem fogok örülni.

-Hát..........el kellene vinned pár zacskó drogot valakinek. Mi is ott leszünk neked annyi lenne a feladatot, hogy beviszed elkéred a pénzt és kijössz ahol mi fogunk várni. Adunk majd egy fülest és azon tudsz velünk kommunikálni ha valami gond még is adódna-hadarta. Na jó ez nekem kicsit sok, de ha ez a "jó" hír akkor mi lehet a rossz hír. Inkább nem akarom tudni, de Louis úgyis elmondja.

-Erre nem tudom mit mondjak, de úgyse lenne értelme tiltakozni. Mond a másik hírt!

-Hát ezt nem hiszem, hogy ilyen könnyen fogod fogadni-húzta el a száját. Utálom ha valaki kertel és nem mondja ki amit akar. Annyira irritáló. Nem tudom ki szereti, de én biztosan nem. Bosszúsan néztem Louis-ra eki egyből folytatta-Hát az van, hogy......................