Hope szemszöge
3 héttel később
3 hete vagyok Londonban, azóta is utálom ezt a helyet. A srácokat rávettem vigyenek el várost nézni amibe belegyeztek, de Louis egy másodpercre nem engedte el a kezem. Mikor egy étteremben ültünk kajálni elkísért a mosdóba és csak ott engedte el a kezem. Sehol máshol. Ez volt a jó része. Azóta már próbáltam megszökni, de sajnos Niall rajta kapott így Louis mondta neki büntessen meg. Hát meg is csinálta. Harminc pofon után már nem számoltam mennyit kapok, de ez még az első 5 napban volt. Azóta meg már szerintem a százat is túlléptem. Viszont van még egy jó dolog ebben a 3 hétben. Szereztem egy barátnőt. Sophi-t. Régebb óta van itt mint én, de nem tudom pontosan mennyivel. Mivel a fiúk elég sokat voltak távol így volt időn összeismerkedni. Persze nem lustulhattunk egész nap mert dolgoznunk kellet ami a házimunka volt. Sophi csinálta is a dolgát, de én nem. Ennek is meg volt a háttere mert ezt Louis elég rossza napján csináltam. Úgyhogy nem valami szépen sült el az aznap délutánom. Hallgatnom kellett volna Soph-ra. Majd legközelebb megteszem. Bár még a fiúk mindig nem törtek meg ami nekik eléggé nem tetszik. Ellenben viszont Sophi-t nagyon megtörték ami nekem nem tetszik. Ma reggel elég jól keltem a többi napokat elnézve. Igaz mindig Louis keltett ahogy ma is, de nem emiatt. Igazából nem tudom csak egyszerűen jó kedvem van. Hogy ez még mennyit fog változni.....
-Hope ébresztő!-keltem fel Louis hangjára
Rögtön kipattantak a szemeim mivel volt, hogy nem volt kedvem fölkelni amit ő megunt és kaptam egy pofont. Senkinek nem kívánok olyan ébresztést.
-Ma lesz egy két dolgod, de az a lényeg utcai ruhában legyél-mondta és már ki is ment. Hát biztos. Ő tudja..... Nagy nehezen felültem majd az órára pillantottam ami 9:32-t mutatott. Ezt furcsálltam mivel mindig akkor keltett mikor elment. Vagyis hat fél hét között ami kicsit fárasztó. Kaptam egy telefont amiben csak a legfontosabb számok vannak benn elméletileg. Gyakorlatilag abból a felét nem ismerem. Vannak Louis-ék Sophi-val együtt, aztán van valamilyen Mike, Dave, Zayn és Perrie. Ja, van kilenc telefonszámom abból négyet azt sem tudom kié és kik azok. Elsétáltam a szekrényig mert ha Louis meglátja, hogy még ágyban vagyok tuti kapnék egy pofont amivel kirepülnék az ágyból. Kiválasztottam egy mai utcai ruha szettet.

Bementem a fürdőbe ahol raktam magamra egy minimális sminket. Kimerészkedtem a konyhába és csináltam magamnak egy kávét és egy szendvicset. Leültem a szokásos helyemre ahova csak akkor tudok leülni ha Louis nincs itt mert akkor tuti az ölében kell ennem. Mostanában a fiúk nagyon komolyan veszik azt, hogy mennyit eszek mert állításuk szerint úgy nézek ki mint akit éheztetnek. Megettem a szendvicset és megittam a kávém maradékát. Elmosogattam a bögrét és a tányért majd átmentem a nappaliba ahol mindenki ott ült teljesen felöltözve kivéve Sophi-t aki még mindig pizsiben volt.
-Na végre! Mehetünk!-pattant fel elsőnek Harry aki már eléggé fel volt pörögve
Nekem az már rosszat jelent. Louis mellém lépett és már mentünk is ki. Vagyis csak mentünk volna ha meg nem állok az autó előtt amibe be szeretek volna ültetni.
-Miért vagy te ilyen makacs?-rántott be a már kocsiban ülő Niall maga mellé
-Kösz haver-szólt hátra az anyós ülésről Louis.
-Hova megyünk?.kérdeztem mérgesen
Utálom amikor tárgyként kezelnek. Szerintem egy lány sem szereti. Úgyhogy ezzel nem vagyok egyedül.
-Te mész képzésre mi meg a saját dolgunkra-zárta volna le a témát Louis ha nem szólók közbe.
-Mire megyek?
-Bárgyilkos képzésre küldtelek. Közelharc, kés és fegyverhasználat. Ameddig nálunk vagy 1 héten háromszor mész.
-Én biztos, hogy nem megyek-dőltem hátra az ülésen.
-Dehogynem mész utána pedig összehaverkodhatsz Mike-val és Dave-el mert dolgunk van ezért ők fognak rád vigyázni.-Nagyszerű-dünnyögtem.
Miért akarnak ezek ennyire szívatni? Mióta itt vagyok náluk egyetlen egy kérdés van a fejemben. Miért én? Szerintem erre a kérdésre soha nem fogom megtudni. Körülbelül ha jó az időérzékem olyan 40 percet kocsikázhattunk. Louis kiszállt mellőlem és húzott magával. Egy elhagyatott gyár volt előttem. A srácok is kiszálltak és megindultunk az épület felé. Belépve a gyárba kicsit lesokkoltam. Totál fel van újítva. Kifestett falak, új bútorok. Egyedül az ablakok nincsenek kicserélve azért, hogy külsőleg a régies kinézetet mutassa. nem figyeltem merre kell menni, de nem izgatott. Egy hatalmas terembe vezettek. A terem másik végében két srác röhögve jöttek felénk. Az egyik egy jóval fiatalabb srác volt egy piercing-el. Nem is volt olyan csúnya. Sőt egész helyes volt. A másik srác egy jóval idősebb férfi jóval több piercing-el. Ő szerintem már a 25-öt is elhagyta. Mikor ideértek lepacsiztak a srácokkal majd megálltak előttem. Megállt előttem az idősebb majd kezet nyújtott amit elfogadtam. Nem vagyok olyan gyáva, hogy megijedek tőle bár elég ijesztően néz ki.
-Dave!
-Hope!
-Főnök ő az első csaj aki nem ijedt meg tőlem-röhögött
-Ja, eléggé harcias egy kis csaj-sóhajtotta Louis mire én nevettem fel. A fiatal srác állt elém majd ő is kezet nyújtott.
-Mike!
-Hope-mosolyogtam rá.
-Jól van srácok nekünk mennünk kell. Dave Mike tanítsátok, de vigyázzatok nagyon tud harapni-mentek el a fiúk.
-Na akkor kezdjük. Mivel szeretnéd? Közelharc, fegyver vagy kés?-kérdezte Dave
-Ööööö-gondolkodtam-Fegyver?-kérdeztem
-Kérdezed vagy mondod?
-Mondom!
-Rendben akkor gyere-mutatott Mike
Odamentünk a terem végében lévő szekrényhez. Dave kinyitotta. Állam a földet súrolta. A szekrény tele volt mindenféle fegyverekkel. A legjobban a minigun lepett meg. Viszont volt Ak és még rengeteg sok minden.
-Látom megakadt a nagyobb fegyvereken a szemed, de ma kisebbel lövünk amit majd meg is kapsz-adott a kezembe egy M5-öst.
Pont tökéletes mérete van. Ahogy rámarkoltam markolatára elkapott valamilyen jó érzés. Kicsit fura lány voltam mert mindig is vonzottak a fegyverek kések és ehhez hasonló eszközök. A fegyvert lefele tartottam véletlenül se lőjek le valakit.
-Fogtál már valaha fegyvert?-kérdezte Dave miközben egy fegyvert fogott a kezébe mellé pedig egy tölténnyel teli tasakot.
-Igen és már lőttem is!
Kimentünk a raktár mögé ahol egy nagy lőtér volt.
-Na akkor megmutatom, hogy kell megtölteni és felhúzni-ez lesz az első lépés-lépett mellém Mike
Miután megmutatta, hogyan kell meg is próbáltam. Nem volt idegen számomra mert már láttam hogyan töltik meg és már ugye mondtam, hogy lőttem is. Megtöltöttem a fegyvert és Dave-re néztem. Nyomom a távirányítón a gombokat és folyamatosan jönnek a bábuk amiket le kell lőnöd. Csak a sárga vonalon belül lesznek. Megnézzük mennyire megy utána majd mondom a folytatást-hadarta-Az a lényeg koncentrálj!
-Rendbe!
Csak néztem, a pályát és egyszer csak felbukkant a szeme előtt egy bábu. Egyből lőttem. Kicsit oldalra sandítottam és láttam, hogy Dave bólintott Mike-ra. Nem rájuk figyeltem hanem az előttem folyamatosan feljövő bábukra. A vicces az volt benne, hogy folyamatosan jöttek felém. Az adrenalin szintem az egekben volt. Teljesen fel voltam pörögve. Összesen 5 tárat lőttem ki mikor abbahagyták a bábuk küldését. Elég sok bábut eltaláltam, de persze volt olyan lövésem is mikor nem találtam el. Olyan jó érzés volt most ezt csinálni.
-Azt hittem sokkal bénább leszel-jött mellém elismerően Dave.
-Én is-nevettem fel.
-Mivel tudsz lőni azt ma egy kicsit hanyagoljuk. Persze minden órán átnézzük, de most nézzük a közelharcot!
-Ilyen cuccban?-mutattam végig magamon.
-Ha megtámadnak az utcán ott nem mondhatod azt mindjárt jövök csak átöltözök!
-Igaz.
Bementünk a terem közepére ahol Dave elém állt és mosolygott.
-Megmutatok pár fogást és, hogy hogy lehet kivédeni. Utána meg kipróbálhatod Mike-in-nevetett fel hangosan mire az említett srác hátba vágta. Tök szimpatikusak úgyhogy jól megleszünk.
-Ne ijedj meg!
Bólintottam, mert tudtam most fog földre teríteni. Elkapta a vállam és már a földön is voltam. Meg is van már Dave technikája. Tudom melyik az eredeti fogás amit már csináltak rajtam úgyhogy onnan tudom. Hogy honnan tudom? Jártam önvédelmi órákra.
-Most megmutatok pár fogást, hogy lehet kivédeni? Oké?
-Persze, de majd rajtad fogom kipróbálni.
-Hát ha veszteni akarsz.
Nem mondtam semmit csak néztem Dave-et aki Mike-in mutogatta mit hogyan lehet kivédeni. Eléggé vicces látványt nyújtottak, de azért figyelte is.
-Figyeltél kiscsaj?-kérdezte Dave
Miért szeret mindenki kiscsajnak vagy kislánynak hívni.
-Persze füles-nevettem el.
-Honnan jött ez neked?-nézett nagyokat amin még jobban nevetni kezdtem.
-A fültágítódról-töröltem le könnyeimet amik a nevetéstől kicsordultak a szememből.
-Ha kinevetted magad akkor neki is állhatsz verekedni.
Mike elé álltam és elmosolyodtam.
-Mehet?-kérdezte
Bólintottam és már az első ütést ki is védtem. Majd visszakézből ütöttem egyet amit kivédett. Mike folyamatosan támadott én meg állandóan védtem az ütéseket és ugyanúgy ütöttem vissza. Talán 4 ütést nem vétem ki, de 2 ő sem védett ki. Hihi. A végén Mike-ot a Dave által mutatott lerántással leterítettem majd mellkasára térdeltem. Persze gyengén. Totál megizzadtam úgyhogy ha a fiúk elvittek a villájukba lezuhanyzom.
-Ügyes vagy kiscsaj!-ölelte át a vállamat Dave miután felsegítette társát.
-Kösz!
-Ügyes voltál, de most már mehetsz. Itt vannak érted a srácok-adta oda Dave a fegyverem és adott 3 tárra elegendő töltényt. A fegyvert a kezembe fogtam a töltényeket pedig a gatyazsebembe raktam. A fegyver súlyáról tudtam meg van töltve.
-Meg van töltve! Igaz?-kérdeztem meg az idősebb "tanáromat".
-Honnan tudtad?
-A súlyából-nevettem el magam.
-Főnök ez a lány valami őstehetség. Jobban lő már most mint az újoncok akik már vagy 1 hónapja itt vannak és lőni tanulnak.
-Rendben! Közelharc, hogy megy neki? A végét láttam.-nevetett fel Louis
-Tényleg kiscsaj! Honnan tudod te a titkos fogásomat?-kérdezte
-Hát füles bácsi onnan, hogy nem mondom el-veregettem meg a vállát.
-Ugye tudod, hogy az rajtam és Louis-on kívül senki sem tudja. Louis is csak azért mert megtanítottam neki-röhögött Dave
-Amúgy nem tudom honnan tudom csak tudom-vontam vállat. Ez az edzés eléggé feldobta a napomat.
-Akkor majd hozom szerdán, de este telefonálok holnap kell e vigyázni rá-búcsúzott Louis majd derekamnál fogva húzni kezdett a kijárat felé.
-Sziasztok!
Beültem a kocsiba és az ablaknak dőlve néztem kifelé. Egész úton mosolyogtam és még akkor is mikor kiszálltam a kocsiból. Kiszálltam és besétáltam a házba. Furcsa módon az ajtó nyitva volt. Besétáltam a nappaliba ahol meg is álltam. A nappaliban..............
Bementem a fürdőbe ahol raktam magamra egy minimális sminket. Kimerészkedtem a konyhába és csináltam magamnak egy kávét és egy szendvicset. Leültem a szokásos helyemre ahova csak akkor tudok leülni ha Louis nincs itt mert akkor tuti az ölében kell ennem. Mostanában a fiúk nagyon komolyan veszik azt, hogy mennyit eszek mert állításuk szerint úgy nézek ki mint akit éheztetnek. Megettem a szendvicset és megittam a kávém maradékát. Elmosogattam a bögrét és a tányért majd átmentem a nappaliba ahol mindenki ott ült teljesen felöltözve kivéve Sophi-t aki még mindig pizsiben volt.
-Na végre! Mehetünk!-pattant fel elsőnek Harry aki már eléggé fel volt pörögve
Nekem az már rosszat jelent. Louis mellém lépett és már mentünk is ki. Vagyis csak mentünk volna ha meg nem állok az autó előtt amibe be szeretek volna ültetni.
-Miért vagy te ilyen makacs?-rántott be a már kocsiban ülő Niall maga mellé
-Kösz haver-szólt hátra az anyós ülésről Louis.
-Hova megyünk?.kérdeztem mérgesen
Utálom amikor tárgyként kezelnek. Szerintem egy lány sem szereti. Úgyhogy ezzel nem vagyok egyedül.
-Te mész képzésre mi meg a saját dolgunkra-zárta volna le a témát Louis ha nem szólók közbe.
-Mire megyek?
-Bárgyilkos képzésre küldtelek. Közelharc, kés és fegyverhasználat. Ameddig nálunk vagy 1 héten háromszor mész.
-Én biztos, hogy nem megyek-dőltem hátra az ülésen.
-Dehogynem mész utána pedig összehaverkodhatsz Mike-val és Dave-el mert dolgunk van ezért ők fognak rád vigyázni.-Nagyszerű-dünnyögtem.
Miért akarnak ezek ennyire szívatni? Mióta itt vagyok náluk egyetlen egy kérdés van a fejemben. Miért én? Szerintem erre a kérdésre soha nem fogom megtudni. Körülbelül ha jó az időérzékem olyan 40 percet kocsikázhattunk. Louis kiszállt mellőlem és húzott magával. Egy elhagyatott gyár volt előttem. A srácok is kiszálltak és megindultunk az épület felé. Belépve a gyárba kicsit lesokkoltam. Totál fel van újítva. Kifestett falak, új bútorok. Egyedül az ablakok nincsenek kicserélve azért, hogy külsőleg a régies kinézetet mutassa. nem figyeltem merre kell menni, de nem izgatott. Egy hatalmas terembe vezettek. A terem másik végében két srác röhögve jöttek felénk. Az egyik egy jóval fiatalabb srác volt egy piercing-el. Nem is volt olyan csúnya. Sőt egész helyes volt. A másik srác egy jóval idősebb férfi jóval több piercing-el. Ő szerintem már a 25-öt is elhagyta. Mikor ideértek lepacsiztak a srácokkal majd megálltak előttem. Megállt előttem az idősebb majd kezet nyújtott amit elfogadtam. Nem vagyok olyan gyáva, hogy megijedek tőle bár elég ijesztően néz ki.
-Dave!
-Hope!
-Főnök ő az első csaj aki nem ijedt meg tőlem-röhögött
-Ja, eléggé harcias egy kis csaj-sóhajtotta Louis mire én nevettem fel. A fiatal srác állt elém majd ő is kezet nyújtott.
-Mike!
-Hope-mosolyogtam rá.
-Jól van srácok nekünk mennünk kell. Dave Mike tanítsátok, de vigyázzatok nagyon tud harapni-mentek el a fiúk.
-Na akkor kezdjük. Mivel szeretnéd? Közelharc, fegyver vagy kés?-kérdezte Dave
-Ööööö-gondolkodtam-Fegyver?-kérdeztem
-Kérdezed vagy mondod?
-Mondom!
-Rendben akkor gyere-mutatott Mike
Odamentünk a terem végében lévő szekrényhez. Dave kinyitotta. Állam a földet súrolta. A szekrény tele volt mindenféle fegyverekkel. A legjobban a minigun lepett meg. Viszont volt Ak és még rengeteg sok minden.
-Látom megakadt a nagyobb fegyvereken a szemed, de ma kisebbel lövünk amit majd meg is kapsz-adott a kezembe egy M5-öst.
-Fogtál már valaha fegyvert?-kérdezte Dave miközben egy fegyvert fogott a kezébe mellé pedig egy tölténnyel teli tasakot.
-Igen és már lőttem is!
Kimentünk a raktár mögé ahol egy nagy lőtér volt.
-Na akkor megmutatom, hogy kell megtölteni és felhúzni-ez lesz az első lépés-lépett mellém Mike
Miután megmutatta, hogyan kell meg is próbáltam. Nem volt idegen számomra mert már láttam hogyan töltik meg és már ugye mondtam, hogy lőttem is. Megtöltöttem a fegyvert és Dave-re néztem. Nyomom a távirányítón a gombokat és folyamatosan jönnek a bábuk amiket le kell lőnöd. Csak a sárga vonalon belül lesznek. Megnézzük mennyire megy utána majd mondom a folytatást-hadarta-Az a lényeg koncentrálj!
-Rendbe!
Csak néztem, a pályát és egyszer csak felbukkant a szeme előtt egy bábu. Egyből lőttem. Kicsit oldalra sandítottam és láttam, hogy Dave bólintott Mike-ra. Nem rájuk figyeltem hanem az előttem folyamatosan feljövő bábukra. A vicces az volt benne, hogy folyamatosan jöttek felém. Az adrenalin szintem az egekben volt. Teljesen fel voltam pörögve. Összesen 5 tárat lőttem ki mikor abbahagyták a bábuk küldését. Elég sok bábut eltaláltam, de persze volt olyan lövésem is mikor nem találtam el. Olyan jó érzés volt most ezt csinálni.
-Azt hittem sokkal bénább leszel-jött mellém elismerően Dave.
-Én is-nevettem fel.
-Mivel tudsz lőni azt ma egy kicsit hanyagoljuk. Persze minden órán átnézzük, de most nézzük a közelharcot!
-Ilyen cuccban?-mutattam végig magamon.
-Ha megtámadnak az utcán ott nem mondhatod azt mindjárt jövök csak átöltözök!
-Igaz.
Bementünk a terem közepére ahol Dave elém állt és mosolygott.
-Megmutatok pár fogást és, hogy hogy lehet kivédeni. Utána meg kipróbálhatod Mike-in-nevetett fel hangosan mire az említett srác hátba vágta. Tök szimpatikusak úgyhogy jól megleszünk.
-Ne ijedj meg!
Bólintottam, mert tudtam most fog földre teríteni. Elkapta a vállam és már a földön is voltam. Meg is van már Dave technikája. Tudom melyik az eredeti fogás amit már csináltak rajtam úgyhogy onnan tudom. Hogy honnan tudom? Jártam önvédelmi órákra.
-Most megmutatok pár fogást, hogy lehet kivédeni? Oké?
-Persze, de majd rajtad fogom kipróbálni.
-Hát ha veszteni akarsz.
Nem mondtam semmit csak néztem Dave-et aki Mike-in mutogatta mit hogyan lehet kivédeni. Eléggé vicces látványt nyújtottak, de azért figyelte is.
-Figyeltél kiscsaj?-kérdezte Dave
Miért szeret mindenki kiscsajnak vagy kislánynak hívni.
-Persze füles-nevettem el.
-Honnan jött ez neked?-nézett nagyokat amin még jobban nevetni kezdtem.
-A fültágítódról-töröltem le könnyeimet amik a nevetéstől kicsordultak a szememből.
-Ha kinevetted magad akkor neki is állhatsz verekedni.
Mike elé álltam és elmosolyodtam.
-Mehet?-kérdezte
Bólintottam és már az első ütést ki is védtem. Majd visszakézből ütöttem egyet amit kivédett. Mike folyamatosan támadott én meg állandóan védtem az ütéseket és ugyanúgy ütöttem vissza. Talán 4 ütést nem vétem ki, de 2 ő sem védett ki. Hihi. A végén Mike-ot a Dave által mutatott lerántással leterítettem majd mellkasára térdeltem. Persze gyengén. Totál megizzadtam úgyhogy ha a fiúk elvittek a villájukba lezuhanyzom.
-Ügyes vagy kiscsaj!-ölelte át a vállamat Dave miután felsegítette társát.
-Kösz!
-Ügyes voltál, de most már mehetsz. Itt vannak érted a srácok-adta oda Dave a fegyverem és adott 3 tárra elegendő töltényt. A fegyvert a kezembe fogtam a töltényeket pedig a gatyazsebembe raktam. A fegyver súlyáról tudtam meg van töltve.
-Meg van töltve! Igaz?-kérdeztem meg az idősebb "tanáromat".
-Honnan tudtad?
-A súlyából-nevettem el magam.
-Főnök ez a lány valami őstehetség. Jobban lő már most mint az újoncok akik már vagy 1 hónapja itt vannak és lőni tanulnak.
-Rendben! Közelharc, hogy megy neki? A végét láttam.-nevetett fel Louis
-Tényleg kiscsaj! Honnan tudod te a titkos fogásomat?-kérdezte
-Hát füles bácsi onnan, hogy nem mondom el-veregettem meg a vállát.
-Ugye tudod, hogy az rajtam és Louis-on kívül senki sem tudja. Louis is csak azért mert megtanítottam neki-röhögött Dave
-Amúgy nem tudom honnan tudom csak tudom-vontam vállat. Ez az edzés eléggé feldobta a napomat.
-Akkor majd hozom szerdán, de este telefonálok holnap kell e vigyázni rá-búcsúzott Louis majd derekamnál fogva húzni kezdett a kijárat felé.
-Sziasztok!
Beültem a kocsiba és az ablaknak dőlve néztem kifelé. Egész úton mosolyogtam és még akkor is mikor kiszálltam a kocsiból. Kiszálltam és besétáltam a házba. Furcsa módon az ajtó nyitva volt. Besétáltam a nappaliba ahol meg is álltam. A nappaliban..............
Dave
Mike
Egyszerűen nagyon jó!!! Imádom folytii!!!
VálaszTörlés