2015. december 26., szombat

Epilógus



Fél évvel később

Na, akkor az elején kezdem. A fiúk barátnőre találtak és normális életet kezdtek a Maffia nélkül. A fürdő incidens óta Jessika is haragszik rám amit nem értek, de mindegy. A srácok külön költöztek, de nem messze. Harry-n kívül a srácok a szomszédunkba költöztek. Jobb oldalunkon Liam, bal oldalunkon Niall. Harry pedig két utcával lejjebb lakik Jess-el. Mindenkinek normális élete van és ez így van rendjén. Louis két hónappal ezelőtt megkérte a kezemet. Az volt életem legszebb napja. Liam is és Harry megkérte a barátnője kezét és már Niall is tervezi. A srácok és köztünk az a különbség, hogy mi hárman vagyunk. Igen, terhes vagyok. Két és fél hónapja hordom a szívem alatt Louis gyerekét. Amint hazaért a munkából el is mondom neki. Louis tanár egy középiskolában és meg pincér lettem egy elég puccos étteremben. A kanapén ülök és valami romantikus valamit nézek. Csapódott a bejárati  ajtó ami azt jelezte, hogy Louis hazaárt. Mikor bejött a nappaliba adott egy csókot az ajkaimra. 
-Szia!
-Szia! Beszélhetnénk?-kérdeztem
-Persze, de ugye nincs baj?
-Dehogy, vagyis remélem!
-Hope, megijesztesz! Mondjad!
-Terhes vagyok!-nyögöm ki mire megdermed
Ez most jót vagy rosszat jelent? Nem szeretném elvetetni a gyereket és nem is fogom. Ha kell akkor egyedül nevelem fel, de nem fogom megölni. Még is csak a saját gyerekemről van szó.
-Nem szeretném elvetetni!
-Mi? Dehogy Hope. Ne érts félre meg szeretném tartani csak egy kicsit meglepett-húzott magához
-Akkor megtarthatom?
-Persze! Soha egy másodpercre sem fordult meg a fejemben, hogy elvetesd.
Én meg soha nem gondoltam volna azt, hogy egyszer Louis menyasszonya leszek és gyerekem lesz tőle. Mikor Harry elrabolt és elvitt magukhoz akkor még legszívesebben megöltem volna őket. De most? Louis a vőlegényem, a többi srácot meg a barátomnak mondhatom. Soha nem gondoltam volna, hogy ezt fogom mondani, de meg fogom köszönni Harry-nek azt, hogy elrabolt. Az életem egészen addig halál unalmas volt. Mióta velük vagyok soha nem unatkoztam. Nekik köszönhetem azt, hogy az vagyok  aki. Egy szerény kis nyuszi voltam most meg? Az alvilágban úgy jár a hírem mint a "Fekete Ördög". Nem fognak egyhamar elfelejteni minket az egyszer biztos. Viszont soha nem voltam ennél boldogabb. Örülök, hogy Louis Tomlinson-t a vőlegényemnek mondhatom. 
-Köszönök mindent!

1 megjegyzés: