Prólógus

A reggelem szokásosan indult. Felkeltem, reggeliztem, fogat mostam és felöltöztem. Igen kicsit fura, hogy a felöltözést utoljára hagyom, de ez nálam már szokásossá vált. Egy itthoni cuccba öltöztem és nekiálltam tanulni. Vasárnap kedvéért délben keltem fel így rögtön neki kellett állnom a  tanulásnak. Szerencsémre ma nem dolgoztam aminek kifejezetten örültem. Leültem a nappaliba és nekiálltam a tanulásnak. Három óra után fáradtan dőltem el a földön és csak néztem a plafont. Mi lehet most anyával? Kérdeztem magamtól. Jól tettem az, hogy eljöttem Brazíliából? Anya mit gondolhatott mikor elolvasta a levelet? Hát igen. Magamtól jelentkeztem a főiskolára. A lapot amit ki kellett tölteni az kitöltöttem és anyával alá írattam mikor nem volt annyira magánál. Nem vagyok büszke rá, de nem bírtam volna tovább ott maradni. Egyszerűen nem bírtam. Minden embernek van egy gát és ez ha átszakad feladod és elmenekülsz rosszabbik esetben pedig nem az emberektől menekülsz hanem az élettől. Nem bírtam tovább azt nézni ahogy az édesanyám tönkreteszi magát. Az elején még kicsit lelkiismeret furdalást okozott, de most már nem bánom. Édesanyám hibája az, hogy nem bírtam mellette maradni tovább. Képtelen voltam. Voltak barátaim Brazíliában, de nem az a "BFF". Viszont mikor elkezdtem a főiskolát megismertem egy csodálatos lányt akinek a neve Jessika. Ő lett az én "BFF"-öm. Egy imádni való lány. Olyan mintha most lenne kamasz. Semmit nem vesz komolyan. Nem ez nem igaz. Ha valami olyanról van szó akkor nagyon is komolyan tudja venni a dolgokat. Néha túlságosan is. Viszont nem mutatja ki érzéseit. Persze nekem elmond mindent elmond, de aki külső szemmel látja az nem vesz észre semmit. Elfordítottam a fejem pontosan az óra felé ami 16:49-et mutatott. Meglátva az időt felpattantam és felvettem egy cicagatyát, sportmelltartóval és egy futócipőt. Már készen is álltam, hogy fussak egy fárasztót. Elég formában tudom tartani magam. A gimiben én voltam a pomponlányok csapatkapitánya és a hajlékonyságomat még most sem vesztettem el. Rengeteget dolgoztam azért, hogy kapitány és ennyire hajlékony legyek. A csapatban mindenki szeretett kivéve egy lányt. Őt váltottam le 10.-ben a kapitányi posztjáról. Irtózatosan féltékeny volt rám, de nem foglalkoztam vele. Ugyanúgy foglalkoztam vele mint a többiekkel. Néha azért szólt be mert nem őt állítottam előre. Ügyes volt meg minden, de nem mindig neki kell a középpontban lenni. Ja, szerintem a kapitányok között én álltam legtöbbet hátul. Persze volt olyan, hogy álltam elő. Ez általában így volt, de álltam hátul is. De most térjünk vissza a valóságba. Kiléptem az ajtómon és bezártam az ajtóm. A kulcsomat a kis táskámba raktam ami direkt erre acélra szolgált. Futásnál mindig van nálam pénz a telefonom a kulcsom és negyedliter víz. Elmentem a parkig ahol el is kezdtem a futást. Vasárnaphoz képest elég kevesen voltak a parkban. Ennek eléggé örültem mert utálom a nyüzsgést és az embertömeget.  A parknak egy elhagyatottabb részéhez értem. Ahogy kanyarodtam be megláttam, hogy egy fekete furgonból egy srác lép ki. Tetőtől talpig feketébe és a kapucnija eltakarta a fél arcát. Bevallom kicsit beparáztam. Ha nem néznék ennyi krimit akkor biztos  nem ijednék meg. De nekem muszáj néznem a helyszínelőket meg az ezekhez hasonló műsorokat. Úgy tettem mintha nem paráztam volna be. Nem nagyon csak a külseje rémisztő. Épp futottam volna el mellette amikor hirtelen kinyújtotta kézét és magának háttal fordított. Nem adtam magam olyan könnyen megpróbáltam elszaladni, de megfogta csípőm és erősebben fogott.
-Maradj nyugton. Ha nem ellenkezel akkor előbb mehetünk-nem nagyon figyeltem rá inkább próbáltam elszökni karjai közül. Az arcomhoz valamilyen rongyot tartott amit elsőnek nem tudtam beazonosítani. Aztán rájöttem kloroformba volt beáztatva a fekete kendő. Másfél két percig tudom visszatartani a levegőt aminek a mögöttem álló srác nem annyira örült.
-Gyerünk baby szippants egy nagyon-suttogta fülembe. Hangja egyáltalán nem volt ismerős és még a kiejtése is az volt. Én brit akcentusnak tippelem. Nem voltam még Nagy-Britanniában, de volt egy brit barátom. Nem bírtam tovább a szervezetem, higy nem kap levegőt így muszáj volt levegőt vennem. 
-Ez az!-súgta fülembe az idegen fiú. Nem bírtam sokáig megállni lábamon. Nem volt erőm. Olyan mintha testemből kiment volna az összes erő. Annyira emlékszem még, hogy a srác kezébe kap és elindul velem a furgon felé. Próbáltam volna ellenkezni, de nem bírtam mert elnyert a sötétség.

Harry szemszöge

Végre megvan a csaj. Bevallom Louis-nak nincs rossz ízlése, de azért csajt kereshetett volna közelebb is. Nem tudott Európában keresni? Eljön egy üzleti ügy miatt Amerikába és már nekünk is jönni kell mert egy csajt kell elhurcolnunk. Igaz ez most mindannyiunké lesz (mármint a csaj). A kecónk úgy néz ki mint egy szeméttelep. Nincs nagyon időnk rendet rakni ezért néz ki úgy a ház ahogyan. Kell egy csaj aki rendet rak utánunk. Plusz meg már régen volt nálunk csaj. Akit elraboltunk azokat mind eladtuk. Max 2 napot voltak nálunk. Viszont Hope elég sokáig fog nálunk maradni. Louis kijelentette kell neki/nekünk ez a csaj. Mivel a beosztottjai vagyunk meg kellett csinálnunk. De nem fogom megérteni miért nem rabolta el egyedül? Minek kellett nekünk Los Angeles-be jönnünk? Egyedül is el lehetett volna intézni. Nem értem.

-Megvan?-nézett hátra Liam a vezető ülésből 

-Ja! Lesz vele elég bajunk mivel elég makacs-sóhajtottam fel

-Azért jöttetek ilyen későn?-nézett fel Niall a lány kötözéséből

-Ja. Mikor megfogtam még el akart menni utána meg vagy 2 percig visszatartotta a levegőt.

-Fuuuhh! Louis megint a legmakacsabb lányt szemelte ki.

Hát igen! Nem ez volt az első alkalom, hogy lány huzamosabb ideig maradt nálunk. Pontosan Hope a harmadik. Legtovább lány nálunk nem bírta tovább 8 hónapnál. Ez a lány Eleanor Calder volt. Nem hallgatott ránk ami miatt néha elég rendesen megjárta. Körülbelül a negyedik ötödik hónapban kezdett megtörni és hallgatni ránk. Viszont a nyolcadik hónapnál már szó szerint megőrült ami miatt meg kellett ölnünk.  Hát így járt szegény lány. Még időben. Mert Louis kezdett beleszeretni ami nála elég rossz pont. Ha egy másik maffia bandából valaki megtudná, hogy Louis-nak van egy gyenge pontja az lenne az első dolguk, hogy megöljék. Ezért titkolja családját.  Mindannyiunknak van, de ez őket nem izgatja. Szerencsémre. Ha Gemmának valami baja esne vagy anyának az illetőt annyira kínoznám, hogy már könyörögne azért, hogy megöljem. 

-Hahó! Harry itt vagy?-legyezte meg kézét szemem előtt Niall

-Ja persze.

-Jó hozd be a csajt. Úgy is annyira megszeretett-nevetett fel ír barátom.

-Nagyon vicces-kaptam fel a csajt. Nehezebbnek gondoltam. Nyomhat talán 45-50 kilót. Nem baj biztos nem fogom felhizlalni. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem fogjuk etetni, de mindannyian utáljuk a kövér lányokat. Nem a testesebb lányokat akiknek alapból kicsit teltebb az alakja. Nem! Az olyanokat akik lehetnének 60 kilók még is 12-az nyomnak. 

-Louis-hoz vagy a pincébe vigyem?-kérdeztem Liam-et

Általában ő mindent tud.

-Louis azt üzente vidd a szobájába. Mindjárt itthon lesz-mondta, de igazából a mondata második fele nem nagyon érdekelt. A csajt felvittem az emeleten és az utolsó szobába vittem ami Lou-é (Lué) volt. Leraktam az ágyra majd a kezét az ágyhoz kötöztem lábat pedig eloldoztam és lementem a többiekhez. Nagyban beszélgettünk mikor hallottuk a bejárati ajtó csapódást.

-Csá főnök-köszöntünk tökéletesen egyszerre.

-Császtok! Megvan a csaj?-kérdezte izgatottan.

-A szobádban.

Sziasztok!

Meghoztam a prológust. Remélem tetszett. Iratkozzatok fel. Most pedig közölni szeretnék. A részek nem tudom milyen rendszerrel lesznek. Nem ígérek semmit mert nem tudom be e tudom tartani az időpontokat. Annak meg nincs értelme. Próbálom írni a részeket és rakni is fel. Nem az összes szabadidőmet áldozom az írása ezt bevallom. Olvasok blogokat, a suli, táncra járok méghozzá kettőre is. Szombaton versenyem lesz. És a vasárnap délelőttjeim is kiesnek. Késő délután tudok majd csak írni előtte pedig csak hétköznap. Holnap is négy órakor érek haza ahogy csütörtökön is. Mellette tanulnom kell és pénteken suli után táncpróbám van. Nem fogok a tanulásra támaszkodni, hogy amiatt nem tudok írni. Ez nem igaz csak nekem elég fontos a családom is.