Hope szemszöge
Louis nagyon berághatott rám mert nem engedte, hogy egyedül maradjak otthon amíg ők megbeszélésen vannak. Pedig mostanában megengedte. Elvitt csak azért Zayn-hez, hogy szem előtt legyek. Utálok itt lenni és ez Louis is pontosan tudja. Finoman szólva Perrie-vel nem nagyon jövünk ki egymással. Ez nem miattam van hanem miatta. Azt hiszi el akarom tőle venni Zayn-t. Őrült egy nőszemély. Most éppen a "szobámban" ülök és valami szar filmet nézek a laptopomon. Kivágódott a szobaajtóm és egy mérges Perrie jött be rajta.
-Na ide figyelj! Elegem van már belőled!-kezdte el a kioktatását, de egyáltalán nem volt kedvem hallgatni így közbevágtam
-Inkább te figyelj ide! Nem csak te utálsz engem az érzés kölcsönös. Most hozzád sem szóltam még is belém kötsz. Inkább húzz innen kifelé és hagyj engem békén!
Felháborodva fordult meg és hagyta el a szobámat. Egy idegesítő ribanc. Miért kellett most hozzám szólnia? Ma ahogy beléptem a házba rögtön idejöttem. Még Zayn-el sem beszéltem pedig vele elég sokat szoktam beszélni mikor itt vagyok. Jó fej, de a hülye ribanca azt hiszi el akarom tőle venni. Pedig nem. Zayn csak egy barát és ennyi. Az a baj nem veszi észre, hogy Perrie féltékeny és amikor nincs velem állandóan azzal jön a csaj, hogy elveszem tőle élete szerelmét. A film végeztével nem tudtam mit csináljak így csak elfeküdtem az ágyon és a plafont kezdtem el bámulni. Mennyire okozhattam nagy baj Louis-nak amiért megvágtam azt az embert? Ha ennyire kiakadt biztos eléggé nagy lehet a baj. De azért azt ne várja el, hogy hagyjam, hogy fogdosson akárki. Ezt ő sem gondolhatja komolyan. Nem érdekel mit mond, de nem fogok kurvának állni. Nem érdekel. Ott van Jessika majd az lesz a kurvája. Én biztosan nem. Arra eszméltem fel, hogy gyomrom egy hatalmasat kordul. Ezek szerint éhes vagyok. Felkeltem az ágyról és megindultam a konyhába. Lementem a lépcsőn egyenesen be az említett helységbe. Nem lepődtem meg azon, hogy Perrie is ott van. Figyelmen kívül hagytam és nekiálltam magamnak egy szendvicset csinálni. Amikor kész lett épp indultam volna vissza mikor egy éles hang utánam szólt. Gondolhattam volna, hogy nem fog megjegyzés nélkül visszaengedni a szobába.
-Miért vagy ennyire pofátlan? Úgy mászkálsz itt mintha csak otthon lennél pedig nem!
Kifújtam a levegőt majd megfordultam.
-Te sem vagy otthon mert ez Zayn háza úgyhogy nekem ne magyarázzál. Nekem te nem vagy senkim. Majd ha Zayn azt mondja, hogy ne kajáljak akkor nem fogok, de te nekem nem mondod meg mit csináljak!
-Én is otthon vagyok! Ugyanúgy az én házam is mert Zayn menyasszonya vagyok! Te meg csak rajtunk élősködsz!
Elegem van ebből a ribancból. Mi van talán nem kap elég kaját, hogy sajnál tőlem egy szendvicset. Vagy csak azt akarja, hogy éhen haljak. Nagy valószívűséggel a második variáció mivel Zayn nem éppen a csórók közé tartozik. A tányérra néztem majd egy egyszerű mozdulattal a falhoz vágtam majd visszamentem a szobámba. Amint Louis elvisz innen soha többet nem jövök ide. Elegem van, hogy ez a kis kurva azt hiszi ő itt a király és, hogy mert ő itt lakik azt mond nekem amit akar. Hát nem! Nem érdekel, hogy ki ő. Örüljön annak még nem pofoztam fel. Igazából csak Zayn miatt nem vertem pofon. Zayn a barátom és nem bántom a barátnőjét. A szobám ajtaja kinyílt majd Zayn jött be egy tányérral a kezében. A kezembe adta a szendvicset és leült mellém az ágyra.
-Sajnálom! Tudod, hogy milyen-kezdte Zayn, de én leintettem így elhallgatott.
-Tudom milyen és ne te sajnáld. Csak miattad nem kapott tőlem egy hatalmas pofont úgyhogy megköszönheti neked-nevettem el magam. Nem mondott semmit csak elmosolyodott és kiment a szobából. A telefonomon bekapcsoltam egy zenét és elkezdtem enni a kajámat. Miután megettem kimentem a szobából és indultam, hogy levigyem a tányért. A lépcső első fokára léptem mikor annyit vettem észre, hogy zuhanok. A tányér darabjai a kezemet szétvágták ezt már akkor tudtam. Nem ájultam el miután a legurultam, de nem is voltam teljesen magamnál, de egy ismerős hangot hallottam.
-Perrie!
-Na ide figyelj! Elegem van már belőled!-kezdte el a kioktatását, de egyáltalán nem volt kedvem hallgatni így közbevágtam
-Inkább te figyelj ide! Nem csak te utálsz engem az érzés kölcsönös. Most hozzád sem szóltam még is belém kötsz. Inkább húzz innen kifelé és hagyj engem békén!
Felháborodva fordult meg és hagyta el a szobámat. Egy idegesítő ribanc. Miért kellett most hozzám szólnia? Ma ahogy beléptem a házba rögtön idejöttem. Még Zayn-el sem beszéltem pedig vele elég sokat szoktam beszélni mikor itt vagyok. Jó fej, de a hülye ribanca azt hiszi el akarom tőle venni. Pedig nem. Zayn csak egy barát és ennyi. Az a baj nem veszi észre, hogy Perrie féltékeny és amikor nincs velem állandóan azzal jön a csaj, hogy elveszem tőle élete szerelmét. A film végeztével nem tudtam mit csináljak így csak elfeküdtem az ágyon és a plafont kezdtem el bámulni. Mennyire okozhattam nagy baj Louis-nak amiért megvágtam azt az embert? Ha ennyire kiakadt biztos eléggé nagy lehet a baj. De azért azt ne várja el, hogy hagyjam, hogy fogdosson akárki. Ezt ő sem gondolhatja komolyan. Nem érdekel mit mond, de nem fogok kurvának állni. Nem érdekel. Ott van Jessika majd az lesz a kurvája. Én biztosan nem. Arra eszméltem fel, hogy gyomrom egy hatalmasat kordul. Ezek szerint éhes vagyok. Felkeltem az ágyról és megindultam a konyhába. Lementem a lépcsőn egyenesen be az említett helységbe. Nem lepődtem meg azon, hogy Perrie is ott van. Figyelmen kívül hagytam és nekiálltam magamnak egy szendvicset csinálni. Amikor kész lett épp indultam volna vissza mikor egy éles hang utánam szólt. Gondolhattam volna, hogy nem fog megjegyzés nélkül visszaengedni a szobába.
-Miért vagy ennyire pofátlan? Úgy mászkálsz itt mintha csak otthon lennél pedig nem!
Kifújtam a levegőt majd megfordultam.
-Te sem vagy otthon mert ez Zayn háza úgyhogy nekem ne magyarázzál. Nekem te nem vagy senkim. Majd ha Zayn azt mondja, hogy ne kajáljak akkor nem fogok, de te nekem nem mondod meg mit csináljak!
-Én is otthon vagyok! Ugyanúgy az én házam is mert Zayn menyasszonya vagyok! Te meg csak rajtunk élősködsz!
Elegem van ebből a ribancból. Mi van talán nem kap elég kaját, hogy sajnál tőlem egy szendvicset. Vagy csak azt akarja, hogy éhen haljak. Nagy valószívűséggel a második variáció mivel Zayn nem éppen a csórók közé tartozik. A tányérra néztem majd egy egyszerű mozdulattal a falhoz vágtam majd visszamentem a szobámba. Amint Louis elvisz innen soha többet nem jövök ide. Elegem van, hogy ez a kis kurva azt hiszi ő itt a király és, hogy mert ő itt lakik azt mond nekem amit akar. Hát nem! Nem érdekel, hogy ki ő. Örüljön annak még nem pofoztam fel. Igazából csak Zayn miatt nem vertem pofon. Zayn a barátom és nem bántom a barátnőjét. A szobám ajtaja kinyílt majd Zayn jött be egy tányérral a kezében. A kezembe adta a szendvicset és leült mellém az ágyra.
-Sajnálom! Tudod, hogy milyen-kezdte Zayn, de én leintettem így elhallgatott.
-Tudom milyen és ne te sajnáld. Csak miattad nem kapott tőlem egy hatalmas pofont úgyhogy megköszönheti neked-nevettem el magam. Nem mondott semmit csak elmosolyodott és kiment a szobából. A telefonomon bekapcsoltam egy zenét és elkezdtem enni a kajámat. Miután megettem kimentem a szobából és indultam, hogy levigyem a tányért. A lépcső első fokára léptem mikor annyit vettem észre, hogy zuhanok. A tányér darabjai a kezemet szétvágták ezt már akkor tudtam. Nem ájultam el miután a legurultam, de nem is voltam teljesen magamnál, de egy ismerős hangot hallottam.
-Perrie!
Louis szemszöge
Ezt nem hiszem el! Tudtam, hogy nem szeretik egymást, de hogy Perrie ezt csinálta nem hiszem el. Ahogy kinyitottam Zayn házának ajtaját azt hittem ott helyben megkopasztom a csaját. A lépcsőre pont felláttam és csak azt láttam, hogy Perrie lelöki Hope-ot a lépcsőről. Rögtön odaszaladtam a földön fekvő lányhoz aki még eszméleténél volt. Zayn is letérdelt mellém és együtt néztük a lányt. Egyszerre néztünk rá a lépcsőn leszaladó lányra.
-Úr isten! Mi történt?-kérdezte
Úgy csinál mintha nem tudna semmit. Soha nem volt szimpatikus nekem ez a lány és nem is lesz. Perrie sok mindent csinált, de ez azért már sok volt. A lányt felkaptam a kezembe majd kivittem a kocsiba. Baromira ideges voltam a csajra így inkább amilyen gyorsan csak tudok elhúzok a közeléből.
-Haver!-jött utánam Zayn-Nem tudom mit mondjak. Sajnálom bár nem nekem kellene.
-Semmi Zayn. Perrie soha nem volt szimpatikus és ezután sem lesz-szálltam be az autóba és hajtottam el. A gondolataim össze voltak zavarodva. Mi van ha Hope-nak valami komoly baja lesz? Soha nem fogom megbocsájtani Perrie-nek. Utálom az a lányt. Drake helyett Hope-ot most kórházba vittem. Ott sokkal képzettebb orvosok vannak. Persze Drake jó doki meg minden, de még is csak a Maffiában orvos és nem egy kórházban. Annyira jó felszerelések sincsenek. Jó persze van olyan cucc is ami például nincs kórházban, de akkor is. A sebességhatárt már rég átléptem. Csak az járt az eszembe, hogy minél előbb beérjek és biztonságba tudhassam az ülésen fekvő lányt.
-Hope!-szóltam hátra mire csak egy nyögést hallottam
Bár csak ne ilyen nyögést és ne itt hallottam volna.
-Mid fáj?-kérdeztem hátha ad majd választ is
-A kezem, a fejem és az oldalam-suttogta. Soha többé nem akarom ilyen állapotban látni. Egész életemben meg akarom védeni, védelmezően a karjaimba zárni és soha el nem engedni. Akkor szeretném megcsókolni amikor csak szeretném. Na jó ez a lány teljesen elvette az eszemet. Miért vagyok ilyen nyálas? Soha, még csak nem is gondoltam ilyeneket. Ahogy megláttam a szélvédőn keresztül a kórházat rögtön leparkoltam elé. Kinyitottam a hátsó ajtót óvatosan kiemeltem az ott fekvő lányt. Besiettem a portára ahol rögtön át is vették és egy ágyra fektették. Egy ötvenes éveiben járó doki lépett hozzám.
-Jó napot! Mi történt a kisasszonnyal?
-Leesett a lépcsőn. Azt mondta a keze, az oldala és a feje fáj!
-Rendben köszönöm! Üljön le, elvégzünk pár vizsgálatot és meglátjuk mi lesz!
Ezzel el is tűnt én meg leültem a kórterem elé ahova bement. Niall-nek küldtem egy SMS-t, hogy nem tudom mikor megyünk haza mert történt egy kis baleset. Nem is vettem észre, hogy kaptam üzenetet. Az állt benne, hogy megölték a Maffiát és holnap indulnak. Jó, de én nem megyek. Nem fogom itt hagyni Hope-ot. Tudom mit szeretnék és nem fogom itt hagyni. Másfél óra ücsörgés után a doki végre kijött a teremből.
-Mi van Hope-al?-támadtam le azonnal a dokit
-A lánynak eltört a jobb keze, a szilánkokat eltávolítottuk, egy bordája repedt és enyhe agyrázkódása van.
Sokkolva hallgattam amit a doki magyarázott. Nem hiszem el.
-Haza jöhet?
-Igen, de nagyon sokat kell pihennie. Jövőhét csütörtökön jöjjenek vissza 11-re.
Bementem a terembe ahol Hope az ágyon feküdt. Nem mondtam semmit csak felemeltem majd egyenesen hazavittem. Ahogy felvittem a szobába levetem a ruháit majd ráadtam az egyik pólóm. Nem azt mondom nem tetszett a látvány mikor csak fehérnemű volt rajta, de most inkább azzal foglalkoztam, hogy végre kialudja magát.
-Haver!-jött utánam Zayn-Nem tudom mit mondjak. Sajnálom bár nem nekem kellene.
-Semmi Zayn. Perrie soha nem volt szimpatikus és ezután sem lesz-szálltam be az autóba és hajtottam el. A gondolataim össze voltak zavarodva. Mi van ha Hope-nak valami komoly baja lesz? Soha nem fogom megbocsájtani Perrie-nek. Utálom az a lányt. Drake helyett Hope-ot most kórházba vittem. Ott sokkal képzettebb orvosok vannak. Persze Drake jó doki meg minden, de még is csak a Maffiában orvos és nem egy kórházban. Annyira jó felszerelések sincsenek. Jó persze van olyan cucc is ami például nincs kórházban, de akkor is. A sebességhatárt már rég átléptem. Csak az járt az eszembe, hogy minél előbb beérjek és biztonságba tudhassam az ülésen fekvő lányt.
-Hope!-szóltam hátra mire csak egy nyögést hallottam
Bár csak ne ilyen nyögést és ne itt hallottam volna.
-Mid fáj?-kérdeztem hátha ad majd választ is
-A kezem, a fejem és az oldalam-suttogta. Soha többé nem akarom ilyen állapotban látni. Egész életemben meg akarom védeni, védelmezően a karjaimba zárni és soha el nem engedni. Akkor szeretném megcsókolni amikor csak szeretném. Na jó ez a lány teljesen elvette az eszemet. Miért vagyok ilyen nyálas? Soha, még csak nem is gondoltam ilyeneket. Ahogy megláttam a szélvédőn keresztül a kórházat rögtön leparkoltam elé. Kinyitottam a hátsó ajtót óvatosan kiemeltem az ott fekvő lányt. Besiettem a portára ahol rögtön át is vették és egy ágyra fektették. Egy ötvenes éveiben járó doki lépett hozzám.
-Jó napot! Mi történt a kisasszonnyal?
-Leesett a lépcsőn. Azt mondta a keze, az oldala és a feje fáj!
-Rendben köszönöm! Üljön le, elvégzünk pár vizsgálatot és meglátjuk mi lesz!
Ezzel el is tűnt én meg leültem a kórterem elé ahova bement. Niall-nek küldtem egy SMS-t, hogy nem tudom mikor megyünk haza mert történt egy kis baleset. Nem is vettem észre, hogy kaptam üzenetet. Az állt benne, hogy megölték a Maffiát és holnap indulnak. Jó, de én nem megyek. Nem fogom itt hagyni Hope-ot. Tudom mit szeretnék és nem fogom itt hagyni. Másfél óra ücsörgés után a doki végre kijött a teremből.
-Mi van Hope-al?-támadtam le azonnal a dokit
-A lánynak eltört a jobb keze, a szilánkokat eltávolítottuk, egy bordája repedt és enyhe agyrázkódása van.
Sokkolva hallgattam amit a doki magyarázott. Nem hiszem el.
-Haza jöhet?
-Igen, de nagyon sokat kell pihennie. Jövőhét csütörtökön jöjjenek vissza 11-re.
Bementem a terembe ahol Hope az ágyon feküdt. Nem mondtam semmit csak felemeltem majd egyenesen hazavittem. Ahogy felvittem a szobába levetem a ruháit majd ráadtam az egyik pólóm. Nem azt mondom nem tetszett a látvány mikor csak fehérnemű volt rajta, de most inkább azzal foglalkoztam, hogy végre kialudja magát.
